Az IC/BPS terápiája

A legtöbb irányelv, így az Amerikai Urológiai Társaság (American Urological Association, AUA) is azt javasolja, hogy az orvosnak a legkevésbé invazív módszertől kell lépésenként haladnia az egyre invazívabb kezelések felé.[1]

Életmódváltás és diéta

A legkevésbé invazív terápiás lehetőség az életmódbeli változtatások szorgalmazása. A diéta nagyban kihat a tünetekre. Számos, kifejezetten IC/BPS páciensek számára összeállított lista érhető el az interneten,[2],[3],[4] és sok tudományos cikk is foglalkozott a témával.[5],[6] A legtöbb forrás egyetért abban, hogy bizonyos élelmiszerek irritálják a hólyagot, leginkább az alábbiak:

Koffeines italok
Alkoholos italok
Csípős és fűszeres ételek
Savanyú és savas (ecetes) ételek
Szénsavas italok
Magas savtartalmú gyümölcsök
Olyan teák és táplálékkiegészítők, amelyek illat-, illetve illóolajokat is tartalmaznak
Gyógynövényekből készült termékek

Az IC/BPS diéta követése valóban segít a tünetek enyhítésében. Ám, ez, és az életmódváltás önmagában sokszor nem elegendő, különösen, ha a páciensnek már súlyos panaszai vannak. Emellett, a hatások rendszerint jelentős késéssel jelentkeznek, és ez alatt az idő alatt a tünetek tovább súlyosbodhatnak

Orális terápia

Ha a páciens állapota nem javul, a következő lépés az orális terápia. A leggyakrabban használt készítmények a következő összetevőket, illetve azok valamelyikét tartalmazzák:

Antihisztamin gyulladáscsökkentők
Nem-szteroid gyulladáscsökkentők
Kortikoszteroid gyulladáscsökkentők
Triciklikus antidepresszánsok
Gabapentin idegi fájdalomcsillapító

Érdemes megemlíteni, hogy az elfogadott, illetve hozzáférhető készítmények listája országonként eltérő.

Ezen anyagok hatásosságát számos kutatás vizsgálta, azokat több helyen is összefoglalták.[7] Általánosságban véve, e készítmények gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, illetve antidepresszáns hatásúak. Következésképp, az orális terápia hatásos módja a vizelési, illetve fájdalomtünetek enyhítésének, s ezzel javítja a páciens életminőségét.

A vizelet lúgosítása is fontos részét képezi a terápiának. A savas vegyhatású vizelet ugyanis irritálja a hólyagot, ami a tünetek rosszabbodásához vezet. Pusztán elkerülni azon élelmiszereket, amelyek savassá teszik a vizeletet, nem minden esetben elegendő, ezért a vizelet lúgosító készítmények (legyen szó gyógyszerekről vagy táplálékkiegészítőkről) kiemelt szerepet játszanak az orális terápiában.

Ugyanakkor, az eddig felsorolt anyagok nem sok hatással vannak a GAG-réteg állapotára, inkább csak tüneti kezelésnek tekinthetők. Érdemes megemlíteni, hogy némely termék tartalmaz olyan összetevőket (ld. később), amelyeket elterjedten használnak a GAG-réteg regenerálására. Jól ismert, az interneten is hozzáférhető készítményekről van szó. Az orális terápiát illetően a legfontosabb megemlítendő anyag a pentozán-poliszulfát nátrium (PPS, Elmiron, SP-54) – ez az amerikai FDA által is jóváhagyott, a GAG-réteg regenerálásra szolgáló anyag.

Függetlenül azonban attól, hogy részét képezi-e a GAG-réteg regenerálása is, az orális terápiának számos hátránya van. Ahhoz, hogy a hatóanyag eljusson a húgyhólyagba, ahhoz keresztül kell hatolnia az emésztőrendszeren, illetve a keringésen is, az más szövetekbe is bekerülhet. Ez nemcsak a hatásosságot csökkenti, hanem a mellékhatások kockázatát is emeli. Ahhoz például, hogy a PPS hatni kezdjen a GAG-rétegre, 3 hónapnyi, vagy még hosszabb terápiára van szükség. Emellett, nemrégiben az is kiderült, hogy az orálisan adminisztrált PPS hosszú távon súlyos mellékhatásokat okozhat.[8],[9]

Lokális terápia (intravezikális instilláció)

A következő szint a helyi kezelés, vagyis a hatóanyagok közvetlenül a húgyhólyagba fecskendezése.

Az elmúlt 20 év során számos anyagot kipróbáltak. Ezek közül néhány, mint a BCG (Bacillus Calmette-Guarin) hatástalannak bizonyult.[10] Mások, például azok, amelyek az idegnövekedési faktorokra hatnak, nem voltak kellőképpen biztonságosak.[11] Megint más esetekben csak a tünetek egy része javult. A vanilloidokról például kiderült, hogy a fájdalmat valóban csökkentik, de semmilyen hatással nincsenek a vizelési tünetekre.[12] ]Emellett, olyan hatóanyagok is vannak, amelyeket jelenleg is vizsgálnak, ám azokról még nem áll rendelkezésre elegendő adat, vagy ellentmondásosak az eddigi eredmények. A hólyag aktivitását befolyásoló P2X3 receptorok blokkolása ígéretesnek tűnik, ám további kutatásokra van szükség.[13] A Botulinum toxin A (BTX-A, Botox) is sok vizsgálat tárgyát képezte már, de az eredmények ellentmondásosak.[14],[15] Hatásosnak tűnő módszer a liposzómák alkalmazása a hatóanyagok bejuttatására, ám e területen is további kutatásokra van szükség.[16]

Ami a hatóanyagokat illeti, 6 olyan általánosan elterjedt anyag van, amelyekről úgy tartják, segíti a GAG-réteg regenerációját. Ezek a következők:

Pentozán poliszulfát-nátrium (PPS, Elmiron, SP-54)
Dimetil-szulfoxid (DMSO, Rimso-50)
Lidokain (alkalizált lidokain, AL)
Heparin
Hyaluronsav (HA)
Chondroitin-szulfát (CS)

A hatásosságukat illetően ugyanakkor ellentmondásosak az eredmények.

A PPS szerkezete nagyon hasonló a GAG-réteget felépítő molekulákéhoz. Bár még nem ismert, pontosan hogyan vesz részt a GAG-réteg regenerálásában, elképzelhető, hogy hatásos a hólyagba instillálva.[17]

A DMSO az egyetlen az FDA által is jóváhagyott, a húgyhólyag helyi kezelésére használt vegyület. Egyes tanulmányok szerint hatásosabb, mint számos más anyag,[18] mások azonban éppen a DMSO-val kapcsolatos problémákra világítanak rá.[19]

Gyakran használják az alkalizált (lúgosított) lidokaint (AL) különféle hólyaggyógyszer-keverékekben (koktélokban). Egyes források szerint már önmagában is hatékony anyagról van szó,[20] a legtöbb terapeuta azonban úgy véli, más összetevők hatásosságát segíti,[21] bár egyes kutatások ennek ellentmondó eredményekre jutottak.

A heparin, a hyaluronsav (HA) és a chondroitin-szulfánt (CS) a GAG-réteg természetes összetevői. A heparint mind önmagában, mind más komponensekkel együtt elterjedten használják a húgyhólyag lokális kezelésében.[22] A hyaluronsav talán a leggyakrabban alkalmazott GAG-réteg regeneráló anyag. Hatásosságát, különböző eredményekkel már sokszor vizsgálták.[23],[24],[25] Ugyanilyen ellentmondásosak a chondroitin-szulfáttal kapcsolatos adatok is.[26],[27],[28] Egyes kutatások arra utalnak, hogy a hyaluronsav–chondroitin-szulfát koktél ugyanolyan hatásos, mint a DMSO.[29]

A gyakorlatban különféle gyógyszer keverékeket (koktélokat) próbálnak ki a kezelés során,[30] remélve, hogy a páciens állapota javul a terápiára.

Több oka is van, hogy miért ennyire ellentmondásosak az adatok. Először is, az IC/BPS etiológiája (vagyis, hogy mitől alakul ki a betegség) még mindig ismeretlen – elképzelhető, hogy akiknél más módon alakult ki a betegség, másképp reagálnak az egyes kezelésekre. Másodszor, a legtöbb országban az említett hatóanyagok közül csak néhány számít elfogadottnak és jóváhagyottnak, ami már önmagában is megnehezíti, hogy objektív, átfogó képet alkothassunk a hatásosságukról. Végezetül, az egyes országokban az összetevők közül csak néhányat használnak a lokális terápia során; az egyes koktélokat pedig magisztrális formában állítják elő. Mindez nehézzé teszi, hogy olyan klinikai vizsgálatokat lehessen végezni, ahol a bevont páciensek száma is kellően nagy.

Azt is érdemes megvizsgálni, miért népszerűtlenebb az oki terápiának tekinthető lokális kezelés, annak ellenére, hogy hatásosabb (feltéve, hogy hatékony készítménnyel végzik). Fontos tényező a kezelés invazivitása. Sok orvos igyekszik mellőzni a katéter használatát, hacsak az nem teljesen elkerülhetetlen. A páciensek maguk is gyakran vonakodnak az instillációs terápiától, mert félnek a katéter okozta fájdalomtól és lehetséges szövődményeitől (nyálkahártya sérülések, fertőzések). E probléma megoldására fejlesztette ki az Urosystem az UroDapter® és UroStill® eszközöket. Az előbbi olyan kis adapter, amely helyettesíti a katétert. Az utóbbi egy a női páciensek önkezelését (öninstillációját) megkönnyítő készülék. UroStill® segítségével a húgyhólyag instillációja otthon, a kezelőorvos közvetlen közreműködése nélkül is elvégezhető.

Kombinált terápia

Vitathatatlan, hogy szükség van a kezelés első vonalaira; a diétára és az orális terápiára. Sajnos azonban nemcsak az IC/BPS diagnosztizálása tart sokáig, hanem e kezelési módok hatása is késleltetve jelentkezik. Ez vezet ahhoz a gyakori helyzethez, hogy a páciens akár 1–3 évet is eltölt úgy, hogy a fájdalmai tűrhetetlenek, a vizelési tünetei súlyosak, az életminősége pedig egyre rosszabbodik. Mennél több idő telik el így, annál nagyobb az esélye, hogy az előrehaladott IC/BPS már nem is fog reagálni a kevéssé invazív terápiákra.

A mi javaslatainkat a mellékelt folyamatábra mutatja be. Ha a tünetek súlyosak, érdemes rögtön kombinált terápiával kezdeni, amely részét képezi az orális és az intravezikális kezelés is, hogy a páciens állapota a lehető leghamarabb javulásnak induljon.

Az IC/BPS diagnosztikájának és terápiájának algoritmusa — Az IC/BPS diagnosztizálásának és terápiájának folyamatábrája. A GAG-réteg integritás teszt 100%-a az első napon (alacsony folyadékbevitel mellett) mért vizeletporciók átlagát jelenti. (Bővebben lásd az IC/BPS diagnosztizálása részben.)

Mint az látható, az alkalmazott kezelés a GAG-réteg integritás teszt eredményétől függ. Az életmódváltás, a diéta és az orális terápia csak az IC/BPS enyhe tünetei esetében hatékony és elegendő. Ugyanakkor a páciens utókövetése ilyenkor is elengedhetetlen, mivel a tünetek rosszabbodása a kezelés folytatása ellenére sem zárható ki. (Ez az utókövető rendszer még nem szerepel ezen a weblapon.)

Súlyosabb esetekben a GAG-réteg helyi kezelés révén történő regenerálását azonnal meg kell kezdeni, s ezzel egyidőben a kevésbé invazív terápiás módszereket is folytatni kell (kombinált kezelés).

Az ennél invazívabb beavatkozások – többek közt az idegstimuláció, a GAG-réteg sérült területeinek leégetése, vagy a cisztektómia – csak akkor alkalmazandó, ha minden más módszer hatástalannak bizonyult. Az olyan alternatív módszerek, mint az akupunktúra, a nagynyomású oxigénterápia, csak mint kiegészítő terápiák alkalmazandóak, tekintetbe véve azt a tényt is, hogy ezek költség-haszon aránya előnytelen.